Choose – change,-

Minden döntés kérdése. Ez megint beigazolódott.

Ha valamit akarunk azért tennünk kell.

Én most vagyok túl egy elég nehéz időszakon. Minden új, a helyzet, a környezet. Sok impulzus ér nap, mint nap. Azt hittem eddig jól kezeltem a dolgaimat de most kellett rájönnöm (egy vadidegen környezetben), hogy mégsem vagyok olyan erős, mint hittem.

Igen, rám is hatással vannak a külső tényezők.

Miután én ezt nem szeretném, hogy bármiféle befolyáltság alatt álljak, így hoztam egy döntést arról, hogy én fogok dönteni.

  1. Eldöntöm, hogy rólam ezek leperegnek.
  2. Eldöntöm, hogy a negatív dolgokat nem veszem át, mivel negativitás, negativitást szül.
  3. Eldöntöm, hogy uralom az életem.
  4. Eldöntöm, hogy igazi, őszinte emberekkel veszem körbe magam, hisz a legközelebbi 5 ember átlaga vagyok.
  5. Eldöntöm, hogy jobb ember vagyok.
  6. Eldöntöm, hogy kitartóbb vagyok.
  7. Eldöntöm, hogy megcsinálom, pont azért amiért másért nem.
  8. Eldöntöm, hogy nem fogom máshoz hasonlítani magam, mert mem az számít, hanem hogy magamhoz képest hol állok.
  9. Eldöntöm, hogy csodálatosnak látom és tartom magam.
  10. Eldöntöm, hogy jobban tiszelem embertársaimat.
  11. Eldöntöm, hogy jobban tisztelem sajátmagam.
  12. Eldöntöm, hogy jobban hiszek a bennem rejlő képességeimben
  13. Eldöntöm, hogy senki és semmi nem tud félfrevezetni az utamról, amit megálmodtam magamnak.
  14. Eldöntöm, hogy boldog és kiegyensúlyozott vagyok.
  15. Eldöntöm, hogy minden nap megdícsérek valakit, mert tudom milyen jól esik ez egy esős hétfői napon.
  16. Eldöntöm, hogy végig viszem a céljaimat.
  17. Eldöntöm, hogy jól egyeztetem össze a mindennapi programjaimat.
  18. Eldöntöm, hogy jól alkalmazkodom a váltotáshoz.
  19. Eldöntöm, hogy ez mindig minden körülmények között így lesz.
  20. Ámen🙏

Dönts el te is ma valamit amit be is tartasz, hisz ne feledd: 

    A jellem, azt a képességet jelenti, hogy betartasz egy fogadalmat jóval azután, hogy a pillanatnyi lelkesedésed elmúlt.

    What does it mean? – “success”


    Van, amikor úgy érzed minden a helyén van. Összeszedted magad. Esetleges csalódások után kitalálod, hogy merre tovább. 

    Igen. 

    Végre megvan.. ..amire vágytál.. Tudod, mi kell neked, és küzdeni fogsz érte, amíg bele nem roskadsz, mert más nem tesz boldoggá. Csak egy valami. Fejlődni. Míg élsz. Olvasni. Tanulni. Érdeklődni. Utána járni. Magadba szívni a tudást. 

    Mert a célod egy jó élet. Egy élet, amiben megvan minden ami igazán számít. 

    Mármint.. mi számít igazán? Kinek, mi. Mindenkinek más. Nekem a család, a barátok, a szerelem, a biztonság, az egészség, a megbecsülés, a boldogság.

    De ezt valahogy el kell érnünk, meg kell teremtenünk magunk körül. Ehhez erő kell, kitartás, akarat. Na meg persze kell az eszköz. Az eszköz lehet az iskola, lehet a munkád, lehet bármi. De kell valami. Kell cselekvés. Kell, hogy csináld.

    Ha mind ez megvan és haladsz a célod felé, akkor is előfordulhat, hogy valami elromlik, hullámvölgybe, mélypontra kerülsz. Rá kell jönnünk, hogy ez csak egy pillanatig tart, mert tudnunk kell, hogy bármennyire hihetetlen.. minden döntés kérdése.

    Te döntöd el, mennyi ideig fáj, túl tudsz e rajta lépni gyorsan vagy beletörsz, hogy megharagszol, megbántódsz, sírsz, szenvedsz, sajnáltatod magad, vagy egy akadályként tekintesz rá, egy megoldandó problémára, egy lépcsőfokra, arra, hogy ettől erősebb leszel, arra, hogy ez már kellett neked.

    Beszélhetünk arról, hogy “neki könnyebb volt”, “neki szerencséje volt”. Lars Quidam mondta, hogy

    “Ha sikeres akarsz lenni, készülj fel a küzdelemre, mert a szerencse csak dajkamese a gyengék vigasztalására.”
    Fel kell állni. Menni kell. Csinálni. Történjék bármi. Attól, hogy megállunk sajnálni magunkat, az élet megy tovább. Attól, hogy nekünk most alvásra van szükségünk, vagy épp bulizásra minden hétvégén, mert úgy érezzünk ezzel kellőképpen ki tudunk kapcsolódni, vagy ki tudunk hátrálni vagy elbújni a problémáink elől, attól tudnunk kell, hogy ez idő alatt, valaki dolgozik, valaki tervez, valaki megvalósítja az álmait

    I’m free. I’m enough.


    Az embernek általában fiatalkori időszakban kellene a legtöbbet fejlődnie, pályaválasztás, barátok, bizalom, érzelmek, család, fontossági sorrendek kialakítása és ilyenkor kell  megtalálnunk és rájönnünk arra, hogy egyáltalán merre indulunk tovább az életben és ez nem feltétlenül lehetséges, ha nem a megfelelő társ van mellettünk.

    Úgy gondolom sokan csak azért vannak a párjuk mellett, mert nem szeretnek egyedül lenni. Pedig sokszor egyedül fejlődhet igazán az ember. Néha – bármennyire hihetetlen -, kell az, hogy csak saját magunkkal, a saját fejlődésünkkel foglalkozzunk.
Sajnos képesek vagyunk rohanni egyik kapcsolatból a másikba. Pedig néha meg kéne állnunk, és megkérdeznünk magunktól: “Miért nem tudok független lenni legalább egy kevés ideig?”

    A Maslow-féle szükséglethierarchia is kimondja, hogy először magunkkal kell rendben lenni, és csak aztán léphetünk tovább és foglalkozhatunk másokkal, a problémáikkal. Ha nem vagyunk rendben magunkkal vagy az életünkkel, akkor hogyan akarunk valaki másnak is teret adni benne?  Honnan tudhatjuk meg, hogy hogyan teljesítünk és mire vagyunk képesek egyedül, ha mindig ott van mellettünk valaki? Miből gondoljuk, hogy meg tudunk állni saját lábunkon érzelmileg is akár, ha mindig van akire támaszkodjunk? Honnan tudjuk, hogy meg tudunk birkózni az élet nehézségeivel, ha nem voltunk még támasz nélkül? Miért kell állandóan mellénk valaki? Miért nem tudunk egyedül lenni? Azért, mert félünk egyedül? Csak az fél aki nem hisz magában eléggé. Teljesen mindegy mit mutatunk a világnak. Ez tény. Az erős ember egyedül is megbirkózik a problémáival. Történjék bármi, feláll és megy tovább. Egy szakítás után, magába is belepillant az ember és megvizsgálja esetlegesen mit rontott el. Nem a mocskolódás, és nem az új párkeresés. Hisz honnan tudhatnánk, hogy a következő kapcsolatunk nem romlik el, ha ez előzőből még a következtetést sem vontuk le? Csak megyünk dacosan, vagy esetleg összetörten, és menekülünk valami újba. De az új biztosan megnyugvást hoz majd számunkra? Vagy kezdhetjük elölről? 

    Ha tehetném, mindenkinek elmondanám, hogy nem kell függenie senkitől. Miért is kéne? Minden ember képes a függetlenségre. És kell is. Tenni kell érte. Persze erő és akarat is kell hozzá. De miért ne tudnánk egyedül lenni? Miért kéne más véleménye?
Persze. Tudom. Az ember, társas lény.
A szerelem nagyszerű dolog, ha a társ megfelelő. Ha megvan a megfelelő kommunikáció, párbeszéd, összhang lelkileg és persze testileg. Amig ezek a dolgok egybe vannak a szerelem csodálatos. De csak a szerelem nem elég, ha más nincs meg.
Sokan mondják, mentségként: “De hát szeretem!” Igen, sokat veszekszünk, igen a szex sem olyan jó, de szeretem!” Általában ilyenkor alakul ki az, hogy a másik fél már tudja, hogy ez nem fog így működni, és esetlegesen álltatják magukat.

Azt is tudnunk kell, amíg benne vagyunk egy kapcsolatban ami “nem olyan jó”, addig magunktól vesszük el a lehetőséget, hogy megtaláljuk azt aki valóban hozzánk való, és esetleg jobb lehessen.

    Why not?

    Telnek-múlnak a napok, és azon kapom magam, hogy mennyire egyhangú és monoton az életem. Az ébredés, a munka.. Minden ugyan úgy történik. Reggel felkelek, és ugyan az a rutin. Sokáig nem tudtam, hogy én vagyok az egyedüli vagy mások is járnak ugyan abban a cipőben?
Ennek így kell lennie?
Nincs más lehetőség csak az ha az ember 40 éves koráig tanul? vagy már 15 éves korában, iskola mellett elkezd alkalmi munkát keresni, mert a szülei az alkalmazotti fizetésükből nem tudják biztosítani a plus kiadását.
Milyen világban élünk?
Ahol a főnök a fönők, az alkalmazott meg az ő álmáért dolgozik? Mert a legtöbben nem mernek kiállni magukért, na meg persze vállalkozásba kezdeni… mert jönnek a kérdések: Milyen vállalkozást? Kivel? Miből?
Így ülünk a langyos vízben, és dolgozunk 40 évet, várván, hogy elérjük álmainkat, majd 60 évesen rájövünk, hogy amiért 40 évig dolgoztunk, az nem a miénk.Szerencsére pont időben találkoztam a megoldással, hogy hogyan lehet kilábalni ebből a hétköznapi mocsokból.
Megtalált egy lehetőség, ami végre nem arról szól, hogy hogyan játsszuk ki a másikat, és hogy hogyan taposunk keresztül rajtuk. Végre nem egy olyan dolog amibe több száz ezer forinttal lehet elindulni. Végre valami amihez nem kell semmi CSAK ÉN.
Engem értékelnek. Engem segítenek. Annyi helyre megpróbáltak már beszervezni. Végre találtam egy őszinte, és emberségen alapuló vállalkozást. 
Hihetetlen. 5 évembe telt mire azt mondtam igen. 5 év után kezdtem el. Megismertem, és igen. 
Végre. Megjöttem. Ez az.
Ha elérhetem a célom 5 év alatt miért dolgoznék 40 évig?
Maximum azért, hogy segítsek más embereknek is megmutatni hogyan…
Merj álmodni. Merj élni. Egy teljesen átlagos emberből is lehet sikeres. Miért ne? Ők miben másak, mint én? vagy mint te? Szerintem semmiben… esetleg annyiban, hogy ők meg merték próbálni.

    Thinking

    Sok fele dolog jar a fejemben.Miert vagyunk olyanok amilyenek?

    Hogy lehet altalanositani egy nepcsoportot?

    Peldaul.. nagyon sok mindenkitol hallom vissza, hogy a magyarok alapvetoen onzoek, irigyek.

    Ismerjuk a mondast: “Ha megdoglott a lovam, dogoljon meg a szomszede is” sot.. meg a szomszed is dogoljon meg.

    Megy a verseny, ki a jobb. Ha valaki jobb, azt termeszetes utaljuk. 

    Nem arrol van szo, hogy ha jobb akkor tanuljunk tole, hanem, hogy minel jobban leszivjuk, leepitsuk. Ez kezdodik el mar az iskolaban is. Nem csoda hogy felnottkent is ezt csinaljuk, igy viselkedunk, hiszen mar az alapokat igy kaptuk meg.

    Ha van egy kolarikus szemelyiseg tipusu ember, aki ambiciozus, celtudatos, hajtja a vagy, tettre kesz, tudja merre tart, akkor ot a kornyezete megprobalja visszahuzni.

    Lehet azert, mert ok szemelyisegileg nem eleg fejlettek ahhoz, hogy pozitivan tekintsenek ra.

    De konyorgom… ha valakinek vannak almai, o mar nagykepu, bunko es pofatlan?

    Ez az emberiseg?

    Le kell nezni ha valaki akar valtoztatni?

    Ha valaki csinosan akar oltozni?
    Ez a Fold eleg nagy es eleg sok lehetoseg van ahhoz hogy mindenkinek jusson a nagy egeszbol.

    Ugy akarjuk jobban erezni magunkat, hogy a masikat mind e kozben lekicsinyitjuk?

    Mi ettol leszunk nagyobbak?

    A masik kisebbitesetol?

    Attol nem fogunk noni. Az emberiseg ezert nem fejlodik. Technologialiag igen. De mi van az emberseggel? Annak mar nincs jelentosege?

    Hova tart a vilag ha mar a masik boldogsaganak es erejenek sem orulunk?

    Regen mi volt? 

    A szuperhosok voltak a legmenobben, Terez anya volt akit a legjobban tiszteltek.

    A segitokeszseg volt az ami szamitott.

    Nem a kulso, hogy ki jobb a masiknal.

    Nektek nem faraszto? Ha bantanak? Bantanak mert nem akarsz atlagos lenni?

    Vagy ha nem is bantanak, de nem lenne jo valamit alkotni? Kimozdulni a hetkoznapokbol es valami olyat tenni ami maradando? Nem akartok kiszakadni az atlagbol?

    Nem eleg? Ott akartok kullogni valaki mogott es valaki masert dolgozni? Valaki masnak dolgozni?

    Hogy valaki mas iranyitson? A fonok? A munkatarsak? 

    Hogy a korulmenyek alakitsanak teged?

    Nem akarod vegre te formalni a korulmenyeidet?
    A lenyeg.

    En dontottem.

    Nem hagyom, hogy megbelyegezzenek azert mert tenni akarok. Majd meglatjuk “Ki nevet a vegen”.

    Lehet, hogy nevetnek.

    De amikor mas majd 5 ev mulva is ugyan azon a munkahelyen fog dolgozni, en meg kinnt ulok egy kavezoban es latom a stresszel telt arcukat, majd csak akkor fordul a kocka.

    Egeszen addig, csak csendben hallgatom, hogy fogalmaznak velemenyt rolam, elso ranezesre, az emberek.